2008. március 16., vasárnap

Vágyaim netovábbja

Váraddal kellett volna kezdeni a bejegyzéseket, de még mindig nem késő. A képeket a Körös-parton készítettük február elején.
Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer ezekben a nagy narancssárga blokkokban fogok lakni. A mi házunk sem volt rossz, de esténként, délutánonként E.-vel mindig itt sétáltattuk a kutyáját és cigiztünk titokban. Ide jöttem a barátaimmal andalogni, itt találkoztam mindenféle bandákkal, itt etettem a hattyúkat, ide jöttem ki olvasgatni, itt edzettem a torna érettségi előtt. Volt időm jól megfigyelni a blokkokat. Azt hiszem a legjobban a közösségi élet tetszett: a focizók, a kölykök, akik lejöttek ide lődörögni, a babakocsit tologató anyukák, a miccsező és flekkenező lakók. Télen persze az egész nyomasztó és szürke, de annak is megvan a maga hangulata.



A sokféle beüvegezett balkon a sokszínűség megtestesítője lett számomra. Jól kikövetkeztethető ki, mikor és mennyiért építette be a balkonját. A hagyományos vasszerkezettől a csupa redőny beépítéstől eljutottunk a termopan ablakok beépítéséig.




Van ezeknek a nagy narancssárga blokkoknak valami monumetalitásuk, biztonságot és stabilitást jelentenek.



Nagyon kevés olyan balkon van, amit még nem építettek be.





A sötét sáv a lépcsőház.



Egyet azért mindig nagyon sajnáltam: bizonyára valami nagyon ésszerű okból kifolyólag (csakis a mi érdekünkben) alig hagytak fákat a Körös-parton. Padok is csak elvétve vannak, pedig szép időben egész kis falunyi tömeg bóklászik itt.

3 megjegyzés:

Gallus Mallus írta...

Mi egy ilyen szép blokkban lakunk és elmondhatom, hogy meg vagyok elégedve vele, csak épp 3 dolog nem tetszik: mivel nem téglalap alakúra vannak tervezve, a szobáknak minimum egyik fele a külvilágra nyílik ezért hideg tehát penészedik, mivel az első emeleten lakunk és ha nyitva van az ablak a cigarettázó emberek füstje beszivárog és persze a szomszédok zavarnak akik egészen kitárják a bejárati ajtót és utána elengedik ami hatalmast csattan amit bent is lehet érezni (persze ez magának az ajtó hidraulikájának a hibája, illetve az adminisztrátoré). Így sokkal inkább a Körös másik partján, frissen megépült tömbházra kacsintgatunk, ami eleve szigetelve van (mert hiába várjuk, hogy a tömbházrehabilitáló program elérjen minket is).

Gallus Mallus írta...

Egyébként megfigyelted, hogy Magyarországon a tömbházak sokkal szebbek mint Romániában, azért is mert ott senki nem építi be az erkélyt, csak úgy ami azt jelenti, hogy a román rá se ránt a törvényekre, csak gondol egyet és főfalakat bont szét és elcsúfítja a blokk arculatát.

Névtelen írta...

Azt nem mondanám, hogy szebbek a magyarországi panel tömbök, de mindenképpen erkélyek tekintetében egységesebbek.
Én nagyon szeretem a román beépített erkélyeket, pont ezt a sokszínűségét és hidd el nem az a baj, hogy sokszínű, hanem, hogy lerobbant. Ha rednszeresen lefestenék őket (a sok fémszegélyt) és tennének ki virágot (nem csak muskátlit!), akkor jobban néznének ki.
Én megértem a beüvegezéseket: van, aki teret nyer vele az amúgy sem nagy száház, van aki plusz pár fokot télen.

Aprpopó. Feltenném ide szívesen a szemben lévő tömbházakat, amiket írsz az első hozzászólásodban, ha elküldenéd nekem. nagy_emoke(kuksi)yahoo(pont)com