Kínai elvitelre

Kaptam ma egy mailt, melynek csak ennyi volt a tárgyába írva: Kínaiak építkeznek, kisebb döccenőkkel...

Jó lett volna, ha nálunk is ilyen anyagokkal dolgoztak volna, mint kínai barátaink, hogy egy tíz emeletes épület ha eldől, akkor még az abalküvegek sem törnek ki.

Lássuk, hol csúszott aprócska hiba a számításokba.

Valószínűleg a tervező úgy gondolta, hogy a Kínát sújtó népességi problémák miatti ottani parkológondokat egy huszárvágással megoldja és az újonnan épülő lakótelepen eleve létrehozzák a mélygarázsokat. A lakóépület elkészülte után ki is ásták mellette a 4,6 m mély gödröt.

De gondolom az építkezések Kínában is a csiga sebességét veszik alapul a tervezésnél és még inkább a kivitelezésnél, ezért a szép új gödör sokáig állt befedetlen. Az esőnek parancsolni nem lehet, szépen feláztatta a déli oldalon lévő gödör falát, amitől a lakóépület egy kicsit elbizonytalanodott. Embereink a kikotort földet az épület északi oldalán helyezték el (mintegy 10 méter magas halmot képezve), mely mennyiség a fizikai törvények értelmében egyszerűen szólva nyomni kezdte az épületet körülvevő földet.

A betonoszlopok egy szép napon úgy döntöttek, sok a jóból, a 3000 tonnás nyomás mégse kutya, bele lehet ám fáradni, ők is megroppantak kissé.

Az épület pedig fejet hajtott a természet törvényei előtt, ha már az építész nem tette.

Így jött létre a világ nyolcadik csodája.

Szívesen megadnám a forrást, egyik képen szerepelt is a http://www.soufun.com/ honlapcím, de sajna semmit nem tudtam róla kibogozni.

Faluház

Tegnap éjjel nem egészen józan társaságban hosszan ecseteltem, hogy mi értelme van a blokkok felújításának, ha már abban többé-kevésbe meg tudunk egyezni, hogy ledózerolni nem lehet őket, mert akkor hová tennénk például azt a közel két és fél millió magyarországit, aki jelenleg panelben él.

Az óbudai Faluház - Kelet-európa legnagyobb lakótömbje - 2009-ben teljes felújításon esett át: szigetelés, esztétikai megújulás, napkollektorok felszerelése. Mi még 2008-ban készítettünk néhány fényképet a környéken, írtam is bejegyzést annak idején a kirándulásunkról.
Most négy képpel szeretném érzékeltetni, hogy szerintem miért volt értelme.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Távolabbról:

A legutolsó kép forrása az Óbudai blog, ahol külön bejegyzés van a fejújításról.
Még több felújítás előtti kép a házról és a környező blokkokról ITT.

Ahol a panelház a valódi luxuscikk

Amikor a hugom által küldött képeket feltettem erre e blogra, akkor megkockáztattam azt a feltevést, hogy Indiában sem a legtehetősebbek laknak blokkokban. Nagyon nagyot tévedtem. Kevés blokk van ugyan, de viszonylag sok magánházat építettek paneles technológiával - az igazán gazdagok, mert ők azok, akik megtehetik. Nem kezdenék most itt hosszú ismertetésbe az indiai lakásviszonyokról - egy szál takarótól a tizenkét szobás házig -, de a decemberi villámlátogatásom során meggyőzőhettem róla: itt csak a tehetősek lakhatnak blokkban, és úgy egyáltalán, európai fogalmaink szerinti házban.

Chandigarhban nagyon sok szép blokkot láttam, ami nem véletlen. Ez a város jelképezi India függetlenségét, hiszen az első tervezett városként vonult be a történelembe, mintegy hatvan évvel ezelőtt. Tervezője nem más, mint Le Corbusier. Maga a város emberi testhez hasonlatos, szektorokra van osztva, középen természetesen a 17-essel, a város szívével. A külső szektorokban vannak a lakónegyedek, melyekben szép számmal találunk négy elemetes blokkokat. Annyi volt csak a gond, hogy mindig este, sötétben jártunk arrafelé, így nem sok képet készíthettem róluk. A képek megnézése előtt muszáj kihangsúlyozni: ezek kifejezettem jó lakókörülményeket ábrázolnak.

Fogalmam sincs, hol készítettem ezt a képet, érzésem szerint Delhiben, de lehet, hogy Agra és Jaipur között félúton. Annyira lenyűgözött India, hogy elfelejtettem jegyezni a képeim helyszíneit.

Ez a kép bitosan Chandigarhban készült, méghozzá a központban, a 17-es szektorban. Az érdekessége az, hogy Ré szerint ezek nem lakóházak, hanem a földszinten lévő üzletekhez ratozó irodák vannak bennük.

Sétatér

Nagyon ritka, hogy ennyire renben, tisztán legyen tartva épület, mint ez a blokk. Szerintem itt vagy nagyon európaiak laknak, vagy nagyon gazdagok.

A nyomor itt kezdődött, amikor félig összeomlott épületek között megláttunk egy viszonlag épen maradt panelt (azért elég fura erre az épületre a panel kifejezést hasznélni).

Ha nem láttam volna a saját szememmel a száradó ruhákat, nem hinném el, hogy itt emberek laknak. A dévai blokkok ezekhez képest körpanorámás lakosztályok.

Arra lennék kíváncsi, hogy itt engednék-e a hatóságok, hogy egy ilyen épületben emberek lakjanak. És nem elsősorban a környezetre gondolok. Másrészről viszont simán lehet, hogy a leesett vakolat alatt örök időkre megmaradó szerkezet lapul.

Aki nem volt még Indiában, nem is érti, hogy mekkora szó egy sallang és díszítésmentes épület ebben a csili-viliket imádó és használó országban. Aminek az első indiai blokkokról szóló bejegyzésben még úgy örültem, hogy helyi sajátosság, kis díszítés, a-magunk-képére-formálás, meg minden, azt most pontosan annyira feleslegesnek érezném ezen az épületen.

A kép csalóka, ez sem lakóház, hanem hotel. Méghozzá a drágábbik fajtából.

Ez már Delhi, igazi blokk.

Indiában elnézve a lakásviszonyokat én megtanultam megbecsülni azt a huszonhárom négyzetmétert, amin lakunk.