2008. március 29., szombat

Régi kedvesek

Újabb képek érkeztek ajándékba, Vásárhelyről. Emlékeztem én magamtól is, hogy a Tudorban igazi szép nap blokkok vannak, akár arra megyünk, amerre A. lakik, akár Udvarhely felé hagyjuk el a várost.
Nekem az első a kedvencem, de az új típusú (vagy felújított?) is jól néz ki.




(ez a szobádból, a teraszról látszik, szemben van ugye? mintha erre emlékeznék...)

2008. március 19., szerda

Ismét a polszkiktól, ezúttal kölcsön

Néha nyomogatom a Következő blog>> címkét a blogomon fent, és ma nagyon nagy örömömre ezt dobta ki:

(I found this picture on the internet, and I love it!
Torun is a city in North Poland, you can read about it in Wikipedia (in Hungarian), and I found the picture on this blog)

A várost Torun-nak hívják és Észak-Lengyelországban található, bővebben róla itt.
A kép forrása: City Torun Daily Photo blog.

2008. március 18., kedd

Ajándék Rékától

Lengyelországban is vannak ilyen szép példányai a városépítésnek... nagyon köszönöm a képeket, várom és közkinccsé teszem a hasonló felajánlásokat!

A képek Łódź-ban, Lengyelország második legnagyobb városában készültek.
Hihetetlen, milyen magas ez a blokk, és nem nagyon értem, hogy milyen szempontok alapján dőlt el, melyik lakásnak lesz erkélyes, és melyiknek csak ablaka. Igazából a második képen látszik jól, hogy szimetrikus a dolog, van ritmusa: minden második emelten van balkon, és oszloponként van egy eltolás a mintában.



Érdekes megoldásnak tűnik a bérház szerű épület mellé ragasztani egy újabb(nak kinéző) tömböt, de azért az azonos ereszmagasságra lehetett volna figyelni.


2008. március 16., vasárnap

Vágyaim netovábbja

Váraddal kellett volna kezdeni a bejegyzéseket, de még mindig nem késő. A képeket a Körös-parton készítettük február elején.
Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer ezekben a nagy narancssárga blokkokban fogok lakni. A mi házunk sem volt rossz, de esténként, délutánonként E.-vel mindig itt sétáltattuk a kutyáját és cigiztünk titokban. Ide jöttem a barátaimmal andalogni, itt találkoztam mindenféle bandákkal, itt etettem a hattyúkat, ide jöttem ki olvasgatni, itt edzettem a torna érettségi előtt. Volt időm jól megfigyelni a blokkokat. Azt hiszem a legjobban a közösségi élet tetszett: a focizók, a kölykök, akik lejöttek ide lődörögni, a babakocsit tologató anyukák, a miccsező és flekkenező lakók. Télen persze az egész nyomasztó és szürke, de annak is megvan a maga hangulata.



A sokféle beüvegezett balkon a sokszínűség megtestesítője lett számomra. Jól kikövetkeztethető ki, mikor és mennyiért építette be a balkonját. A hagyományos vasszerkezettől a csupa redőny beépítéstől eljutottunk a termopan ablakok beépítéséig.




Van ezeknek a nagy narancssárga blokkoknak valami monumetalitásuk, biztonságot és stabilitást jelentenek.



Nagyon kevés olyan balkon van, amit még nem építettek be.





A sötét sáv a lépcsőház.



Egyet azért mindig nagyon sajnáltam: bizonyára valami nagyon ésszerű okból kifolyólag (csakis a mi érdekünkben) alig hagytak fákat a Körös-parton. Padok is csak elvétve vannak, pedig szép időben egész kis falunyi tömeg bóklászik itt.

2008. március 15., szombat

Ahol a színekkel próbáltak meg variálni

Kevesen döntenek úgy egy napsütéses szombat délután, hogy elmennek egy igazi iparvárosba és ott régi, kopottas, szürke blokkokat fognak fényképezni. Kevesek lepődnek meg úgy, mint én ma. Tatabánya valóban nem középkori városközpontjáról híres, de a blokkok sem a megszokott egyhangúságot tükrözik. Az az érzésem, hogy az építők a színekkel akarták kompenzálni az egyen-tervek alapján készült lakásokat. A város több lakótelepén járva rájöttünk, hogy itt a sárgát, kéket, zöldet, és a rózsaszín illetve barna színt kedvelték ezelőtt 20-30-50 évvel.


A legrégebbinek ezek a blokkok tűntek: négy emeletesek, kockák, egyszínűek és szimmetrikusak.

A változás szele itt legyinthette meg a tervezőket, a balkonok korlátjának színezése végig uralkodó marad (akkor is, amikor gyakorlatilag balkon már nincs, csak korlát).


Akadhattak szépérzékű tervezők is, akik ilyen domborművekkel kápráztatták el az új lakókat (egy másik blokkon ifjúmunkások bányásztak épp valamit, azt még megértettem, de , hogy a gólyák mit keresnek itt... )


A balkonok korlátjának színezésétől eljutunk a loggiáig és ennek kifestéséig.


Na, és itt vannak a kedvenceim: variációk egy témára. Mondja már meg nekem egy építész, hogy mire jók ezek a (francia?) erkélyek, azon kívül persze, hogy színesítik a blokk összképét.


Az erkélyek korlátjának anyaga nem csak üveg (vagy beton) lehet, hanem (hajdanán) a fa is. Nekem szimpatikus.


Erről az épületről nem derült ki egyértelműen, hogy lakóház-e vagy gyár, vagy valamilyen közintézmény. Nekem a nagy üveg felületek tetszenek benne, sok ablak, több fény.


Ez a blokk messziről tetszik nagyon, mert nem szürke, mint általában a blokkok messziről, hanem kék.



Na, itt gondban vagyok: vagy nem volt egyetlen ablak sem a soron és a földszinti lakó renitenskedett vagy a tervező akart kitolni minden emeleti lakóval, vagy olyasvalaki költözött a földszintre, akinek volt egy plusz ablaknyi befolyása.


A terasz a lépcsőházból nyílik és ez az egyetlen terasz az épületen: ami senkié és a lépcsőház belépő részét fedi. A funkcionalitása nulla lenne, ha az élelmes emberek nem sajátítanák ki. Nem tudtuk lefényképezni, de egy másik hasonló adottságokkal rendelkező blokk kis teraszán éppen teregettek.


Az abszolút kedvenceim ezek a blokkok a kis egyforma, pasztell színű loggiákkal - gyönyörűek!






Nem lenne teljes a kép, ha nem láttunk volna mai blokkokat (ma szeretik társasháznak nevezni, de én tudom, hogy ez ugyanaz). A meglepő nem a hasonlóság, hanem az, hogy nagyon kevés van belőlük.


Madártávlatból (szó szerint: Tatabánya fölött van egy nagy Turul emlékmű) így néz ki a környék, ahol ma jártunk:

Óbuda

Több budapesti lakótelepen jártunk már fényképezni, és az itteni blokkokat valahogy mindig a pesti részhez kapcsoltam gondolatban, még akkor is, ha Gazdagrét sem Pesten van. Óbudához valahogy jobban illett a Krúdy által megjelenített világ, vagy Szerb Antal Utas és holdvilágjában leírt utcák, házak, emberek. A mai Óbuda meglepő arcával kerültem szembe, amikor V.-t mentünk meglátogatni.
V. ugyanis Európa legnagyobb tömbházsorában lakik. A fenti képen ugyan nem látszik tisztán a házsor, de ez nem a fényképezőgép hibája: panorámafotón kívül semmilyen más módon lehet befogni az egész háztömböt. Mi tizenhat lépcsőházat számoltunk.

A tömbnek körülbelül a felét sikerült egy képen visszaadni. 3500-an laknak benne, ami egy jobbacska falu lakosságát jelenti, talán ezért hívják a társasház kezelő céget Faluháznak.


Nagyon furcsák számomra ezek a lakások, először azt hittem, hogy azért, mert nincs balkonjuk (erkélyük). Nem vagyok ugyan teljesen tisztában a loggia, balkon, erkély, terasz közti különbségekkel (azt azért érzem, hogy ezek nem teljesen szinonimák), de valami hiányzik nekem erről a hatalmas, megszakítatlan felületről. Aztán rájöttem, hogy vannak erkélyek, csak mind be vannak építve, ezért nem törik meg a felületet.

Váradiként vajon mi jut először eszembe erről a képről? Igen, annak egy modern változata.


Tipikus lakótelepi szórakozás, aminek nem kizárólag az idősebb, faluról felköltözött honfitársaink szeretnek hódolni: vasárnap délutánonként , ha a szomszédhoz már végképp nem látunk be, akkor vizslassuk csak unottan az utca népét.


További képek a környékről, kommentár nélkül.
Érdemes a színeket figyelni, az én kedvencem a barnás blokk a legvégén.