2010. március 7., vasárnap

Senkiföldje

A lakótelepek egyik legnagyobb megoldatlan problémája azoknak a helyeknek a felhasználása, melyek látszólag nem tartoznak senkihez. Házak előtti terek, melyeket egy-egy szorgos öreg kéz beültet virággal, de a gondozásuk már esetleges. Házak közötti részek, melyek igazán egyik tömbhöz sem tartoznak. Sétányok, játszóterek, út menti sávok - most a tél végével, a tavasz kezdetével látszik igazán, melyiket gondozzák rendszeresen, és melyiken lesz csupán gaz nyáron is.
A legegyszerűbben az utak menti részek, járdák hasznosulnak: minden szabad négyzetméteren autók parkolnak. A helyek a szokásjog alapján alakulnak ki, ha sokáig és rendszeresen parkolsz ugyanoda, akkor előbb vagy utóbb megszokják a szomszédok, hogy az a te helyed. Annyra így van ez, hogy egyik kedves szomszédunk képes volt vasárnap reggel hétkor felcsengetni hozzánk a kaputelefonon, hogy az ő helyén parkolunk. Lakótelepen, ahol nincs fizetett, bérelt hely, csak a szokásjog.

Ez egy igazán különlegese eset, nem túl gyakori, már csak azért sem, mert annyi hely nincs, hogy mindenki kialakítsa a saját garázsát. Próbálkozások persze vannak, nemrég olvastam, hogy Szatmáron elkezdődött valami a lakótelepek rendezése ügyében, és az első lépés az illegálisan felhúzott garázsok ledózerolása lesz. Azért itt látszik, hogy a blokkban lakóknak is vannak elképzeléseik a környezetről, a lakások külső felújításáról, az ablak előtti kiskert gondozásáról, csak éppen ezek a törekvések még nem állnak össze, nem sikerül közösséget verbuválni mögéjük, így marad a magányos harc.





Igazi sártenger látható a lenti képen, aminek azért sikerült ilyenné válni, mert annak idején ezt az átjárót elfelejtették lebetonozni. Parkolásra nem teljesen alkalmas, járni azonban kell valahol, így a kiskert kialakítása is elmarad.


Jó megoldás lenne (és erre a blokkok építésekor is gondolhattak), ha a senkiföldjéken játszótereket, kis parkokat alakítana ki a városvezetés, esetleg tenne egy két padot egy-egy asztallal. A Körös-part különösen jó választás lenne, nyáron így is sokan jönnek ide kocogni, kutyát sétáltatni, bandázni, miccset sütni. A régi játékot a helyiek próbálták valahogy használhatóvá tenni, ez lett belőle:

Ezzel az előre gyártott, el nem lopható vas hintaszerkezettel azonban nem nagyon van mit kezdeni:

Itt valamikor padok és asztalka volt, aztán gondolom az idő megette és a pótlásra, felújításra már nem telik a városnak.




Így is lehet: a közös kukák helye a közös telken:


Nagyon rég áll már ez a valami a Körösben, közvetlenül a gyaloghíd mellett. Egy-két nyáron vizibicikli- és csónakkölcsönző állt itt, lehet, hogy még annak a maradványa, de ugyanezzel az erővel bármi más is lehet.

Nemrég kialakítottak a sétány legforgamlasabb részén egy játszóteret, semmi extra, inkább csak arra jó, hogy a gyereküket tologató anyukák ne a betonon álljanak meg trécselni (mint egyébként a folyó másik oldalán)



Azért is szomorú az egész, mert tulajdonképpen egy nagyon jó lakótelepről van szó: tíz percre van a központtól, viszonylag sok a zöld terület, az emberek máshonnan is szívesen járnak ide, kis ráfordítással itt lehetne a legkönnyebben közösségi tereket kialakítani. A folyó másik oldalán van a sportcsarnok, egy strand, egy-egy elkerített focipálya és teniszpálya. Mindenki megtalálhatná itt a szórakozását: séta, kocogás, kutyasétáltatás, csónakázás, vizibicikli, piknik, napozás -mint ahogyan az emberek most is ezért járnak ide, csak mivel nincs semmi infrastruktúrája a dolognak jelenleg nyáron inkább a balkán feelinget erősíti a hely.