Speciális igények figyelembevétele

Nézegetem a nyári képeket, de az én gépemen csak a blokkok van fent Horvátországból, így hát ezeket. Makarska nyaralóváros, itt kezdődik a riviriéra, ami annyira nekem mint fürdőhely, nem jött be: nagyon zsúfolt volt, szép, hatalmas jachtokkal, de hömpölygő emberáradattal. Hiába találtam itt is blokkokat, nyaraláskor messze kerülöm, ha lehet. De azért elgondolkodtattak némileg ezek a képek.

Azon gondolkodtam, hogy ezeket a tömböket a tervezőik mennyire alakították a helyi viszonyokhoz. Nyilván a házgyáras technológia határt szabott a képzeletnek, de nem tűnik nagy dolognak, ha arra gondolok, hogy a fenti képen látható rolókat és különböző árnyékot adó redőnyöket akár gyárilag betervezhették volna. Meg lett volna az a nagy előnye, hogy egységes képet mutatnának az épületek. Váradon vagy Pesten lehet, hogy nem létszükséglet a balkonokon a beüvegezés, de itt? Ahol 40 fok simán van, ha egész délelőtt ide süt a nap? Azt kell gondolnom, hogy a tervezéskor és építéskor egyáltalán nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat.

Sarba de la Orsova

Alapesetben a Kazán-szorosok miatt megy az ember Orsovára. Nincs túl sok látnivaló, mi kevéssel is beértük volna, mindössze hajóval akartuk megnézni a szorosokat, de aranyárban volt a jegy és két embert senki sem vállalt. Megnéztük hát a blokkokat. Hááát...

Itt még úgy tűnt, minden rendben lesz, no felhőkarcolók, szépen rendezett kertek, a Váradról jól ismert téglás díszítés. Egy kicsit megirigyeltem az itt lakókat, mert ha kinéznek az ablakon egyrészt látják a túlparton Szerbiát, másrészt gyönyörű körpanoráma egy Duna-öbölre.

Gyanakodni itt kezdtem, mert a narancssárga téglához valahogy nem passzolt az egyéni kezdeményezésből jellegzetes kékeszöldre festett balkon belső. Az, hogy pereg a vakolat, nem lepett meg.

Itt már határozottan éreztem, itthon vagyok: csempében nagyon jók (voltak) a romániai blokkok tervezői, a kék színt pedig valamiért különösen preferálták. Itt a környezet, azért némiképp kárpótol. Látom lelki szemeim előtt, ahogyan a blokk mögött folyik az élet: disznóvágás, május elseji piknik miccsel és sörrel, jó manele zenével... hm... fincsi!

Nem kellett sokat várni a tízemeletesekig sem, itt is elhanyagoltak és emiatt rondák. De itt legalább lakik bennük valaki...

... mert itt nem biztos. Nem tudtuk eldönteni, hogy az ég tükröződik vagy átlátszik az ablakszemeken, de nagyon kísérteties volt. Megnéztem a képet, és most sem tudom, mi a helyzet, életre utaló jelek (beüvegezett balkon, száradó ruhák, napernyő a teraszon, something) nincsenek.

Nálunk miért nem épülnek ilyen lakóházak?

A csehek tudnak valamit

A szilveszter Prágában töltöttük és nyilván nem hagyhattam ki a lakótelepeket sem. A hazaindulás reggelén metróztam ki a kimondhatatlan és (helyesen) leírhatatlan nevű lakótelepre, ezeket találtam. Tudom, hogy nem az igazi, ezek kb az ötvenes években készülhettek, de nagyon helyesek.

P. a vízelvezető csöveken szórakozott a legjobban (idézet: micsoda kókler megoldás, nem is értem, hogyan gondolhatták, hogy ez működni fog!) megjegyzem, nálunk váradon is hasonló jó megoldás született annak idején...

ha nincs pénz a felújításra, még mindig ki lehet pótolni a leázott leesett csempéket

előtte

utána

két lépcsőház már fel van újítva

A város peremén

A lakótelepekre nem az jellemző, hogy a városközpontokban kapnak helyet, sokkal inkább a széleken. Pozsonyban is így lehet, mi is elsuhantunk egy mellett, íme: