Herkulesfürdői kirándulásunk alatt ledöcögtünk a Vaskapuhoz is, és ha már ott voltunk, nem maradhatott ki Drobeta-Turnu Severin (magyarul Szörény) sem. A Vaskapu múzeumot lekéstük, hiába magyaráztam, hogy Oradea messze van, nem tudunk visszajönni másnap reggel kilencre, a morcos őrt ez nem hatotta meg. Cserébe azonban sétáltunk egyet a főtérnek kinéző, rendezett és tiszta placcon. Árnyas fák, a megszokott Traian és Decebal szobrok és a lakásépítés fejlődésének vagy legalábbis folyamatának lenyomata mindenhol (bezzeg egy nyamvadt közvécét már nem bírtak odabiggyeszteni valahova).
A legrégebbinek tűnő, blokkszerű, már kicsit mediterrán beütésű épület a főtéren. Itt vélhetően még fontos volt a külcsíny és a funkcionalitás. Vagy legalábbis itt még emberléptékű volt a tervezés.
Ilyenek Váradon is vannak, mondjuk, nem a központban, de azért az otthonosság érzése egy pillanatra meglegyintett.
Némiképp takarásban van (az alsó képen látható monstrum által), nem elsővonalbeli épület, de látszik a főtér parkjából. Nekem tetszik, egy kicsit a Hasdeu bentlakásaira emlékeztet.
A lakásépítés csúcsa, itt már csak az számíthatott,, hogy sok ember kis helyen is elfér. Váradon van egy ilyen blokk a központ központjában, kíváncsi vagyok milyen alapon lehetett itt lakáshoz jutni.
Eggyel még tovább léptek a tervezők, ennek meg Kolozsvár központjában van meg a klónja. Én nem tudom pontosan, mi motiválja a tervezőket a csupa tükörablakra, de Pesten a Vörösmarty téren is van egy hasonló. Ott valami olyasmiről volt szó, hogy nem tervezhetünk új építésú, de szecessziós épületet a központba, mintha az is száz éves lenne, de tegyünk oda egy nagy üvegbúrát, amiben majd tükröződik az a száz év, oszt jó lesz. Hát, na, ha muszáj, akkor muszáj. Bár szerintem ez itt ösztönből és zsigerből ilyen.
A város határában áll magában. Semmi sincs körülötte, tényleg semmi. Képzeljünk el az erdő alatt két blokkot út és egyéb nélkül. Félhetnek este, akik itt laknak.
