Ingatlanadó-mentesség akár tíz éven át

Nagyvárad polgármestere, Ilie Bolojan olyan határozatot készül a megyei tanács elé terjeszteni, melynek értelmében azok a tulajdonosi társulásokba tömörült magánszemélyek, akik vállalják, hogy részt vesznek a hőszigetelési programban, mentesülnek az ingatlanadó befizetése alól. A mentesség száz százalékos lenne és tíz évre szólna.

Tanase Miculescu, az önkormányzat keretén belül működő helyi Pénzügyi Igazgatóság vezetője elmondta, hogy a rehabilitációs munkák megkezdéséhez a tulajdonosok legalább kétharmadának egyetértése szükséges.
Az adómentesség a használatba vételi engedély kiadása és a munkálatok befejezésekor kiállított átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása után lépne érvénybe.
A javaslat értelmében a tulajdonosi társulások ügyvezetőjének, ügyintézőjének a rehabilitációs munkálatok befejezése után kell majd benyújtani egy iratcsomagot, melynek tartalmaznia kell a tulajdonosok listája mellett az adómentességhez szükséges dokumentumokat.
A lehetőséggel azok az adófizető tulajdonosok, magánszemélyek élhetnek, akiknek a kérvény benyújtásának pillanatában nincsen sem köztartozásuk, sem érvényben lévő pénzbírságuk.
Ha azonban az így adómentességet nyerő ingatlant eladja a tulajdonosa, akkor automatikusan hatályát veszti a mentesség.

Lehet, hogy így adókból kevesebb pénz folyik majd be a város kasszájába, de a polgármesteri hivatal megtakarításokra is szert tehet, hiszen a blokkok hőszigetelésének korszerűsítésével a városi önkormányzat kisebb összeget költ majd a hőenergia szubvenciójára.

Forrás: Romania Libera

UPDATE: most olvasom, hogy pénteken lesz a határozattervezet közvitája a Polgármesteri Hivatalban, igaz ugyan, hogy elsősorban a közös képviselőket várják, de hátha nem rugnak ki engem sem :)

Kolozsvár

Mindaddig, amíg nem érkeznek meg a két helyről is beígért kolozsvári képek, gyönyörködjünk ezekben:

forrás: kolozsvár blog

Igazi betondzsungel

Klapanciusz kolléga jóvoltából most egy teljes lakótelep debütál a blogon, ráadásul diavetítővel, fejlődünk na.
Köszönet a képekért és a bejegyzésért, szerre átvesszük majd a többit is.

Az Örs Vezér tér környékén portyáztunk, megismerkedni a szocialista (és posztszoci) rendszer vívmányaival.

Észrevételeink:

1. Sehol egy eresz, amely alatt menedéket találhat egy elázott bringás.

2. A Füredi úti lakótelepen nem biztos, hogy a lakóépület puszta leírása segítene a keresett lakás megtalálásában, ezért érdemes megjegyezni, hogy merre van az ún. Cserepesház. Ugyanis mindenki ehhez viszonyítva lakik valahol.

3. Meglehetősen picuri az IKEA bicikliparkolója, de az is üres, többnyire dohányosok használják. Valószínűleg kevés ember megy bringával szekrényt vásárolni. Az IKEA büféjében már 100 forintért lehet hotdogot vásárolni, ügyes. Az már kevésbé ügyes, hogy az önmagát környezettudatosként reklámozó cég Magyarországon mobil óriásplakátokkal (Célcsoport Média?) hirdette magát.

Cégünk "működése során mindig nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelmi megoldások előtérbe helyezésére (...) így történik ez a reklámfelületek tervezése során is. Cégünk folyamatosan környezettudatos megoldásokat használ a mozgó óriásplakátok üzemeltetésekor is. (totalcar.hu)

És a gyermekmunkáról még csak nem is szóltunk :D
4. Mi a Demszky kókadt péniszéért fenéért nem kötötték össze a HÉV és a metró peronját, hogy a gyalogosoknak ne kelljen az aluljárón lépcsőzni?
5. Budapest új jelmondata: bódévárost építünk.
6. A szelektív hulladékgyűjtő szigetet bővíteni kellene.
7. A reklám a liftben is utolér, ne remélj.

forrás: belváros blog

Otthonosan egy másik kontinensen is

A blog történetének eddigi legexotikusabb helyéről származnak a következő képek, O. vasárnap jött haza Zanzibár szigetéről és ezzel a három gyöngyszemmel lepett meg.

Azt gondoltam, hogy sok helyen alkalmazták a paneles technológiát, de hogy egy ilyen kicsi és messzi szigetre, ahol az átlag ruhadarab az ágyékkötő, és a helyi szekuriti maszáj harcosokból áll, szóval, hogy ide minek... Hely van bőven, a házépítéshez szükséges munkaerő szintén, az emberek kis kunyhókban is remekül elvannak, minek kellettek ide blokkok?

Akár egy eldugott román kisváros utcája

O. szerint áram valószínűleg van a blokkokban, víz, fürdőszoba és egyéb civilizációs kellék nem biztos (mondjuk eddig nem sok különbség van egyes román blokkok és ezek között), de ami tuti: itt a gazdagok, a vagyonosok, a "valakik" laknak. Szóval státusszibmólum itt lakni, nem akárki engedheti meg magának.

A harmadik kép kapcsán azon gondolkodom, hogy vajon csak nekem tűnik úgy, hogy nincs üveg az ablakkeretekben, csak egy hálószerű fémrács? Illetve a légkondiszerű cuccok egy-két ablakban tényleg azok lennének?

Aki falun született, maradjon is ott

Az ANL lakások építése és kiosztása a kommunizmus éveit idézi, nemcsak a tekintetben, hogy a kritériumrendszer mennyire pontosan határozza meg a jogosultak körét, hanem a ciklikusan kirobbanó botrányok miatt is. A különbség csak annyi, hogy míg az előző rendszerben mindenki tudta, hogyan működik a protekció, milyen csatornákon lehet előnyhöz jutni, de hivatalosan egyetlen leleplező cikk sem jelenhetett meg a témában, addig ma csak sejtjük ezeket a viszonyokat. Azért rosszabb a jelenlegi helyzet, mert nem nagyon tudunk vele mit kezdeni. Nem tiszta, hol, hogyan kell kamuzni, milyen papírokkal lehet játszani. Bár a kritériumrendszer világos, a pontokat mindenki ki tudja számolni magának, a rendszer alapját jelentő dokumentumok nem nyilvánosak.

Mit és kiket favorizál az állam és ezzel mi a baj?
Elsősorban a 35 év alattiakat. A feltételezés gondolom azon alapszik, hogy aki 35 éves korára nem tudott saját lakáshoz jutni, az valami miatt nem hasznos tagja a társadalomnak. Pedig csak arról van szó, hogy túl nagy az időbeli szakadék a régi rendszer lakáskiutalásai és az ANL lakások megjelenése között. Szinte egy egész generáció maradt program és alternatíva nélkül. Egyetemre jártak, munkába álltak alapbérért, és nem tudtak akkora tartalékot felhalmozni, vagy olyan családi hátteret biztosítani a felmenők, ami egy lakásvásárláshoz elegendő lenne.
Az albérlet is plusz pontokat hozhat, de ezt szerződéssel kell igazolni, ami ugye nem könnyű. Akinek saját lakása van vagy volt, az eleve nem vehet részt a pályázaton, talán ez az egyetlen kritérium, amivel maradéktalanul egyet tudok érteni.
A következő kritérium a családi helyzet. Nem kedvez ez például a szingliknek, hiszen a preferált modell a házasság (mi a helyzet például az élettársi viszonnyal?), és a legalább egy gyerek. A házasság és gyerekvállalás időpontjának kitolódását egyáltalán nem veszik figyelembe a rendszer kidolgozói, de érthető és ösztönző ez a kritérium.
Baj van az iskolai végzettséggel is, mert ma már szinte mindenkinek van egy (de lehetőleg két) felsőfokú diplomája, nem nehéz teljesíteni a feltételt. Viszont nagyon nem mindegy, hogy valaki közgazdászként, jogászként, vagy tanárként, orvosként dolgozik. Gondolom, nem szorul magyarázatra, miért. Azok vesztenek pontokat, akik amúgy sincsenek favorizált helyzetben, az alacsonyan iskolázott rétegek.

Képzeljük el, hogy egy hátrányos helyzetben lévő kistelepülésről, ahol nincs munkahely, egy fiatal házaspár szeretne a közeli nagyvárosba költözni. A férj jó szakember, mondjuk asztalos, a feleség rendelkezik érettségivel, és kiváló munkaerő lenne egy kisvállalkozásban, varrónői tapasztalatokkal. Szakemberek, akikre úgy tűnik nincs szüksége társadalmunknak, mert egyelőre se gyerekük, se felsőfokú végzettségünk nincsen. A munkájukért kapott irreálisan kevés bérből nem tudnak fenntartani egy albérletet, ANL lakásra nem jogosultak, maradnak tehát a faluban, és próbálnak túlélni a gazdaságban.

A múlt rendszerben többek között azért épültek blokkok, lakótelepek, hogy a megnövekedett ipari termelésbe érkező munkásoknak legyen lakásuk. A faluról beköltözöttek joggal reménykedhettek kiutalandó lakásban, munkahelyben, normális életben.

A lakáshitelek feltételei teljesíthetetlenek, közalkalmazotti fizetésre nevetséges összeg vehető fel, törleszteni meg úgysem lenne miből.

Aki falun született, az maradjon is ott - ezt üzeni a jelenlegi lakáspiaci helyzet és az Országos Lakásügynökség.