Ahol a panelház a valódi luxuscikk

Amikor a hugom által küldött képeket feltettem erre e blogra, akkor megkockáztattam azt a feltevést, hogy Indiában sem a legtehetősebbek laknak blokkokban. Nagyon nagyot tévedtem. Kevés blokk van ugyan, de viszonylag sok magánházat építettek paneles technológiával - az igazán gazdagok, mert ők azok, akik megtehetik. Nem kezdenék most itt hosszú ismertetésbe az indiai lakásviszonyokról - egy szál takarótól a tizenkét szobás házig -, de a decemberi villámlátogatásom során meggyőzőhettem róla: itt csak a tehetősek lakhatnak blokkban, és úgy egyáltalán, európai fogalmaink szerinti házban.

Chandigarhban nagyon sok szép blokkot láttam, ami nem véletlen. Ez a város jelképezi India függetlenségét, hiszen az első tervezett városként vonult be a történelembe, mintegy hatvan évvel ezelőtt. Tervezője nem más, mint Le Corbusier. Maga a város emberi testhez hasonlatos, szektorokra van osztva, középen természetesen a 17-essel, a város szívével. A külső szektorokban vannak a lakónegyedek, melyekben szép számmal találunk négy elemetes blokkokat. Annyi volt csak a gond, hogy mindig este, sötétben jártunk arrafelé, így nem sok képet készíthettem róluk. A képek megnézése előtt muszáj kihangsúlyozni: ezek kifejezettem jó lakókörülményeket ábrázolnak.

Fogalmam sincs, hol készítettem ezt a képet, érzésem szerint Delhiben, de lehet, hogy Agra és Jaipur között félúton. Annyira lenyűgözött India, hogy elfelejtettem jegyezni a képeim helyszíneit.

Ez a kép bitosan Chandigarhban készült, méghozzá a központban, a 17-es szektorban. Az érdekessége az, hogy Ré szerint ezek nem lakóházak, hanem a földszinten lévő üzletekhez ratozó irodák vannak bennük.

Sétatér

Nagyon ritka, hogy ennyire renben, tisztán legyen tartva épület, mint ez a blokk. Szerintem itt vagy nagyon európaiak laknak, vagy nagyon gazdagok.

A nyomor itt kezdődött, amikor félig összeomlott épületek között megláttunk egy viszonlag épen maradt panelt (azért elég fura erre az épületre a panel kifejezést hasznélni).

Ha nem láttam volna a saját szememmel a száradó ruhákat, nem hinném el, hogy itt emberek laknak. A dévai blokkok ezekhez képest körpanorámás lakosztályok.

Arra lennék kíváncsi, hogy itt engednék-e a hatóságok, hogy egy ilyen épületben emberek lakjanak. És nem elsősorban a környezetre gondolok. Másrészről viszont simán lehet, hogy a leesett vakolat alatt örök időkre megmaradó szerkezet lapul.

Aki nem volt még Indiában, nem is érti, hogy mekkora szó egy sallang és díszítésmentes épület ebben a csili-viliket imádó és használó országban. Aminek az első indiai blokkokról szóló bejegyzésben még úgy örültem, hogy helyi sajátosság, kis díszítés, a-magunk-képére-formálás, meg minden, azt most pontosan annyira feleslegesnek érezném ezen az épületen.

A kép csalóka, ez sem lakóház, hanem hotel. Méghozzá a drágábbik fajtából.

Ez már Delhi, igazi blokk.

Indiában elnézve a lakásviszonyokat én megtanultam megbecsülni azt a huszonhárom négyzetmétert, amin lakunk.