2007-ben Máramarosban kirándultunk, csillagtúrákat tettünk Koltó középponttal. Egy nagyon kedves, szerény, szelíd családnál laktunk, ahol minden étkezésnél odaültették mellénk a nagypapát. Nem nagyon tudott mit kezdeni a falusi turizmussal hozzájuk érkező turistákkal, akkor éppen velünk, ezért ott ült végig szótlanul és nézte, hogyan eszünk. Ettől mindannyian kicsit feszélyezetten éreztük magunkat. Olyan volt, mintha valami határterületen, mintha a senkiföldjén lennénk: vendégek vagyunk, tehát figyelmet érdemlünk, foglalkozni kell velünk, szórakoztatni minket, másrészről viszont üzleti kapcsolat van köztünk, kivettünk egy szobát, és ez mégiscsak valami formális viszony, tehát nem kell nagyon sokat együtt lennünk. Na, ezzel a helyzettel sem mi, sem a bácsi nem nagyon tudott mit kezdeni.
Mindig ők jutnak eszembe, amikor valamilyen kertitörpét, szobrot vagy hasonlót látok, mert nekik volt tele a kert ezekkel a cuccokkal.
Az volt a magyarázat Hófehérke és a hét törpe kerti térhódítására, hogy azért vannak ott, mert a háziak szeretik a szépet!
Ez jutott eszembe amikor nemrég Váradon sétálva megláttam ezt a házat és a kis szobrot az udvarán egy igazi lakótelep kellős közepén. Gondolom hozták az igényeiket is magukkal, és hát ők is szeretik a szépet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése