A '80-as években voltam gyerek Várad egyik legnagyobb lakótelepén. A blokkot, amiben laktunk, ahol a szüleim ma is laknak, és ahová haza megyek, akkor építették, velem egy idős. A beköltözéskor még ott állt mellette a daru, így a bútorok egy részét azzal vittük fel. Igazi lakótelepi gyerek azonban nagyon nehezen és csak néha voltam.
Abban a szerencsében volt részem, hogy a szüleim pedagógusok, így nyáron nekik is volt két hónap vakáció, amikor mentünk ide-oda, nyaralni, nagyszülőkhöz, valószínűleg többen irigyeltek a blokkból. Csakhogy. Így kimaradtam a nagy porban fetrengésekből, a sok gyerekjátékból, és bizony a román tudásom sem lett olyan penge, mint azoknak, akik egész nyáron a blokk alatt labdáztak, játszottak, amíg a szüleik dolgoztak.
Így viszonylag kevés játék ismerős abból a gyűjteményből, mely nemrég jelent meg otthon, románul, In fata blocului (A tömbház előtt) címen. A kezdeményezés nagyon szimpatikus, összegyűjtöttek 55 olyan játékot, melyet a lakótelepi gyerekek a rendszerváltás előtt és kicsit utána is játszottak. A kulcsos gyerekek képe leginkább a lakótelepekre jellemző, ők találták ki, alakították és játszották ezeket az egyszerű, sok esetben eszközt nem igénylő, bármikor szinte bárhol elkezdhető és abbahagyható játékokat.
Van a gyűjteményben labdajáték, kiszámolós, bújócska, tubberman (ezt nem tudom, hogyan írjuk, nálunk így hívták) csöves játék, csak egyféle nincs: olyan, amit egyedül kellene játszani. A lakótelepi létnek ugyanis ez volt az egyik vitathatatlanul nagy előnye, hogy sok egykorú gyerek gyűlt össze, hogy barátságok alakultak ki, közösségek, ilyen olyan formációk, és nem a szüleinket nyúztuk, hogy unatkozunk, hanem egyszerűen lementünk a blokk elé. És a szüleink, bár pontosan nem tudták, merre vagyunk és mit csinálunk, mégis biztosak lehettek benne, hogy ha lekiabálnak értünk, hamar előkerülünk.
A kis doboz egyenként tartalmazza az 55 játék leírását, kis színes kartonokon, mindegyiket bemutatja, hogyan, hányan kell játszani, ki a nyerő és menő a játékban, milyen kulcsszavak fordulnak elő benne, hol lehet játszani és hasonló okosságok.
A gyűjtemény ezen a honlapon vásárolható meg, illetve a nagyobb könyvesboltokban és bár borsos kicsit az ára, aki nosztalgiázni akar, annak megéri, a többiek pedig olyan gyűjteményt kapnak, ami egy népesebb gyerektársaság esetében még jó szolgálatot tehet.
A képek forrása a kezdeményezés FB oldala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése