Köszönet a képekért és a bejegyzésért, szerre átvesszük majd a többit is.
Az Örs Vezér tér környékén portyáztunk, megismerkedni a szocialista (és posztszoci) rendszer vívmányaival.
Észrevételeink:
Észrevételeink:
1. Sehol egy eresz, amely alatt menedéket találhat egy elázott bringás.2. A Füredi úti lakótelepen nem biztos, hogy a lakóépület puszta leírása segítene a keresett lakás megtalálásában, ezért érdemes megjegyezni, hogy merre van az ún. Cserepesház. Ugyanis mindenki ehhez viszonyítva lakik valahol.
3. Meglehetősen picuri az IKEA bicikliparkolója, de az is üres, többnyire dohányosok használják. Valószínűleg kevés ember megy bringával szekrényt vásárolni. Az IKEA büféjében már 100 forintért lehet hotdogot vásárolni, ügyes. Az már kevésbé ügyes, hogy az önmagát környezettudatosként reklámozó cég Magyarországon mobil óriásplakátokkal (Célcsoport Média?) hirdette magát.
Cégünk "működése során mindig nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelmi megoldások előtérbe helyezésére (...) így történik ez a reklámfelületek tervezése során is. Cégünk folyamatosan környezettudatos megoldásokat használ a mozgó óriásplakátok üzemeltetésekor is. (totalcar.hu)És a gyermekmunkáról még csak nem is szóltunk :D
4. Mi a
5. Budapest új jelmondata: bódévárost építünk.
6. A szelektív hulladékgyűjtő szigetet bővíteni kellene.
7. A reklám a liftben is utolér, ne remélj.
forrás: belváros blog
4 megjegyzés:
MI HIÁNYZIK A PANELEKBŐL?
A panelházak meglehetősen nagyok (…), de mégsem lehet őket elég magasnak nevezni, mert hiányzik belőlük egy dimenzió, az egyik legfontosabb tényező, ami a házat egyáltalán házzá teszi. Nincs ugyanis pincéjük, ahol patkányok, kígyók, sárkányok, és más mélypszichológiai és földi lények csúsznának-másznának. És nincs padlásuk sem, ahol az ég közelsége fennkölt gondolatokat ébreszt, ahol szabadon szárnyal a szellem a padlásszobában. A lakások egyszerűen egymásra vannak rakva. (Sina Eero, költő)
érdekes ez a bejegyzés, most írok egy cikkecskét pont olyasmiről, hogy milyen következményei voltak annak, hogy a házban lakók panelbe költöznek.
majd beteszem ide is a linket, ha megjelenik.
Gaston Bachelard, francia filozofusnak van egy munkaja La poétique de l'espace cimmel, amelyben az emlekezet tereirol ir, a gyermekkori emenyekbol szimbolikus jelentoseget nyert pincerol, padlasrol...
A transindexes cikket olvastam, onnan talaltam ide, sajnos ahhoz kepest a blogot elegge feluletesnek talalom. Hianyolom az epiteszeti, epiteszetelmeleti vagy akar filozofiai ismereteket, amelyek a temat oly izgalmassa teszik. Ajanlok egy kis tortenelmi attekintest (csupan nehany evtizedrol van szo), hogy honnan is indul az egesz, aztan vegul hova fajult (figyelemre melto a Pruitt-Igoe lerombolt tombhaznegyed tortenete) es, amint a cikkben is, pszihologiai megfigyeleseket. Mert milyen kepzeletbeli terek elhetnek egy olyan ember emlekezeteben aki egy tombhaznegyedbe szuletett es ott nevelkedett - visszaterve a padlas-pince dimenziojara...
aker: nagyon jók a felvetések és jogos a kritika.
A blog folyamatosan fejlődik, de építészeti és építészetelméleti fejtegetéseket nem ígérhetek, nem szeretnék arról filozofálni, amihez egyelőre nem értek, vagy legalábbis nem eléggé.
A panelek, blokkok nem elsősorban építészetileg érdekesek számomra, hanem inkább szociológiailag.
A Pruitt-Igoe tömbházairól több cikk után azt gondolom, hogy nem volt teljesen tisztázva a felhasználók köre. Például a hagyományos családi házakat tervező építészek sok-sok beszélgetés és építtetői igény után fognak bele a tervezésbe. Itt a városvezetés volt a megrendelő. Feltételezem, olyanok, akik sohasem szándékoztak beköltözni ezekbe a házakba. Nagyon nehéz lehet használható teret tervezni úgy, hogy a tervező nem látja a majdani felhasználókat.
Másrészt nálunk annyian laknak lakótelepeken, panelházakban, hogy egyszerűen nem lehet lerombolni ezeket az épületeket. A Transindexes cikk is erre hívja fel a figyelmet, hogy el kell kezdeni gondolkodni a megoldásokon.
Egyébként azt gondolom, hogy a legnagyobb hibát pontosan ott követhetjük el jelenleg, ha típusterveket próbálunk meg kidolgozni a lakótelepek rendezését, rehabilitációját illetően. Ahogyan minden lakótelepnek megvan a maga története, úgy meg kellene legyen a terve is az élhetőbb környezet elérése érdekében.
A képzeletbeli terekkel nagyon jó ötletet adtál, fogok erről írni egy hosszabb bejegyzést, mert én magam is lakótelepen nőttem fel, ezzel kapcsolatban ha más nem is, de tapasztalatom az van.
Köszönöm az elgondolkodtató hozzászólást.
Megjegyzés küldése