Vége az idei első nyaralásnak, megvolt a szokások, egy hetes csavargás otthon. Nem ez az élménybeszámoló helye, ezért már az elején szólok, nem csak blokkokat fényképeztem és nem csak ennyi maradt meg a kirándulásból, de hangsúlyos része volt a túrának, hogy megtalálom-e az egyen blokkokat arrafelé is. Nos?
Ezt a díszítést valahogy nem tudom felérni ésszel: olyan, mintha egy réteg valamit még rá akartak volna ragasztani a falra, ehhez szögeket vertek belé, de aztán meggondolták magukat és kihúzták mindet. A lyukak és a nyomok pedig ott maradtak. Megnéztem közelről is, így már látszik: itt ez volt a díszítési koncepció. Mifelénk azért ilyet még nem láttam.
Az ember mindig egy kicsit továbbépíti a lakókörnyezetét, szembemegy az uniformizálási szándékkal. Itt ez lett belőle.
Nehezen fogom megérteni, hogy icipici falvakba miért kellett blokkokat építeni, de, hogy egy fürdőhelyre minek kellettek, azt aztán végképp nem.
Ezek a legnormálisabban kinéző tömbházak.
A lepusztultság, a félbemaradtság és az igénytelenség jellemzi a herkulesfürdői blokkokat és döbbenetes a kontraszt a köztük és a fél kilométerrel arrébb lévő, majd kétszáz éves fürdőépületek között. A vicces az, hogy a nagy korkülönbség ellenére azonos ütemben mennek tönkre és romosodnak el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése